Szöveg 8. oszt

Rideg Sándor
Indul a bakterház
Nemhiába, hogy még csak kamasz vagyok, de nem is sikerült még nekem soha semmi. Kivéve ezt a könyvet. Pedig olyan szomorú és fura dolgok történtek velem, hogy ne tovább! Beszélték felőlem az emberek, hogy csudagyerek vagyok, meg hogy bár akasztottak volna föl  kétnapos koromban, mert nem lesz belőlem becsületes ember se így, se úgy. Anyámnak meg egyenesen azt javasolták, hogy tekerje ki a nyakam inkább előbb, mint utóbb. Ha levelet kaptam volna, így címezték volna meg számomra az atrecot:
„A szépreményű Bendegúznak a Feketesas uccába, saját keze közé.”
Anyám az ég szerelmére kért, hogy javuljak meg jószántamból, vagy ha nem, hát így is, úgy is elvisz engem az ördög. Mondtam anyámnak, hogy amint lehet, rögtön megjavulok. De hát faluhelyen ez se megy olyan gyorsan. Aztán, amikor már félig-meddig megjavultam, jött panaszra Varga Pista, a költő. Ez a vén gazember meg erőnek erejével azt állította, hogy én minden este odaállok az ablaka alá, ahol a falubeliek csizmáit foltozta, és beveretem vele a saját üvegablakát kaptafával, ráöltögetem a nyelvem, őrá, aki az egész megyében leghíresebb csizmadia, holott egyetlen szavába kerülne az urak előtt, és engem becsuknának a dutyiba... Ilyen csekélységen múlt az életem, mert a rabságot ki nem bírnám, annyi szent.
Anyám nagyjából megint csak fölpofozott, és azt mondta:
- Javulj meg, Bendegúz, amíg szépen vagy, mert meglátod, előbb-utóbb elvisz téged az ördög...
Miután a tél elmúlt, anyámnak kezdett igaza lenni. Ez meg úgy történt, hogy egy este, amikor hazamentem, a csépai kupecet találtam ülve az asztalnál, ahol rendes körülmények között én szoktam ülni, mivel én vagyok családunk dísze, virága, mint ezt mondani is szokták a szomszédok.
Anyám rám mutatott, és ezt mondta a kupecnek:
- Ez az a fiam! Azt hiszem, megfelel tehénpásztornak...
Igen haragudtam anyámra, hogy csak ilyen alacsony hivatalra tart alkalmasnak. Minden álmom azt volt, hogy kutyapecér leszek vagy végrehajtó, és csendőrökkel kísérgettetem magam végig a falun, gubaszivart szívok, egyszóval: úr leszek, de nagy... Mondom, csalódással kezdődött az életem. A kupec felállt az asztaltól, és felém biccentett. Aszongya nekem:
- Szerbusz, Jóska!...
Nézem a kupec lábát, az egyik éppen fél kapanyéllel volt rövidebb a másiknál. A lábfeje piszoktól feketéllett.
- Ejnye - mondok -, de fura szerzet! És még aszongya nekem, hogy Jóska, holott én Bendegúz vagyok. (Két nappal ezelőtt olvastam a "Vöröskabátos ördög"-öt, akinek szintén rövidebb volt az egyik lába a másiknál.)
Mi ez? - mondom magamban -, csak nem maga az ördög gyött el értem személyesen?... -
Bizony aggódva vizsgáltam a kupec egyik lábát, amelyik kétségbeejtően hasonlított a lópatához.
A kupec anyámhoz beszélt:
- Igen jó lóbőrnek látszik ez a gyerek. Még máma elviszem...

Szó, ami szó, igen nehezemre esett, hogy anyám, akiben mindig bíztam, nem öntötte szemközt a kupecet avval a fazék forró vízzel, amely a tűzhelyen főtt legalább dél óta. Ki is mentem a konyhába támaszkodni. Anyám utánam jött, és vigasztalt:
- Ördög? A fenét ördög! Gyere csak, beszélj vele, majd meglátod, milyen jó ember. Az egyik lába nyomorék. Dehogy van azon patkó...
Bementünk együtt a szobába. A kupec a szoba közepén nyújtogatta rövidebb lábát. Gyorsan odaültem a helyemre. A kupec üljön a padkára, vagy ahová akar. Az én helyemre nem ül, erről jótállok. Csúnya verekedést rendezek itt, ha hozzám nyúl ez a patás ördög. A kupec nyerítve beszélt anyám felé:
- Én pöngő árát szoktam enni, de csak hatosokkal fizetek érte, nyihí, nyaú, hi, hi, hi, haj, haj!...
Még azt merte mondani anyám, hogy jó ember ez a patás. A kupec felém kapkodott hosszú körmeivel, és meg akart simogatni.
- Ne nyúljon hozzám - mondok -, mert ütök ám hirtelen. Engem ne karmolásszon össze!
A kupec erre elkezdett tiszta szívből nyeríteni:
- Ha oda lesz a nyáron, majd megtanulja a gyerek a kutyafittye emberséget, nyihí, nyaú!...
- Legyen nyugodt - mondom -, ha én eccer elkezdek nyeríteni, sokkal szebben csinálom, mint maga... nyihí, nyaú, nyihí!...
Így esett meg, hogy anyám szájon tenyerelt. A képem csupa latyak lett, merthogy ritkán fújom ki az orromat, mivel nem szeretem az ízléstelenséget. Ilyen pofont még apám sem adott, bár nem panasznak mondom, de én mindennap megkaptam a porcióm. Most föllázadtam a pofontól, vagyis lefeküdtem a padlóra. Miért is nem halok meg inkább, ha én nem, akkor hát ez a ronda patás, miért nem akasztja föl magát. Igaz, hogy sötét van, de kivételesen fölvezetném a padlásra, zsineget is adnék a nyomorultnak. Így keseregtem a földön heverészve. A kalapom messzire repült, és nem volt kedvem már utánanyújtózkodni. Anyám föl akart emelni, de visszaestem. A kupec is odabicegett, nagyokat szítt a tülökforma vastag orrából. Erre megerősödtem. Visszaültem az asztal mellett való helyemre.
Formázd meg a szöveget a következőképp:

Lap: A5
Író 14 Arial félkövér balra igazított
Cím 18 Arial aláhúzott középre igazított
szöveg: Times New Roman 12 sorkizárt
A nevek félkövérek, a párbeszédek dőltek, az idézet dőlt.
A bemásolásután:     Szerkesztés           mindent kijelöl                Betűszín fekete
A párbeszédnél töröld ki az eredeti kis vonalkát és a felsorolás jelet tedd ki! (ettől beljebb fog kezdődni!)
Kapcsold be a nem látható karakterek kaőpcsolót,
és akkor látszik, hogy melyik helyen van enter - fordított p - és melyik helyen van csak sorváltás - visszamutató talpasnyíl -, mert a sorváltások helyett néhány helyen enterre lesz szükség.
A sorváltás nem kezd új bekezdést, tehát a formátum azonos lesz a felette lévővel.

Szöveg 7. oszt

Másold át a szöveget a szövegszerkesztőbe és formázd meg a következőre!

cím: 18-as Arial aláhúzott
író: 14-es Arial
Szöveg: 12-es Times New Roman
A szöveg végére egy vonatot illesszen be!
Az idézet dőlt betűs, a neveket a szövegben félkövérre állítsa be!
Indul a bakterház
Rideg Sándor
Nemhiába, hogy még csak kamasz vagyok, de nem is sikerült még nekem soha semmi. Kivéve
ezt a könyvet. Pedig olyan szomorú és fura dolgok történtek velem, hogy ne tovább!
Beszélték felőlem az emberek, hogy csudagyerek vagyok, meg hogy bár akasztottak volna föl
kétnapos koromban, mert nem lesz belőlem becsületes ember se így, se úgy.
Anyámnak meg egyenesen azt javasolták, hogy tekerje ki a nyakam inkább előbb, mint utóbb.
Ha levelet kaptam volna, így címezték volna meg számomra az atrecot:

„A szépreményű Bendegúznak a Feketesas uccába, saját keze közé.”

Anyám az ég szerelmére kért, hogy javuljak meg jószántamból, vagy ha nem, hát így is, úgy is
elvisz engem az ördög. Mondtam anyámnak, hogy amint lehet, rögtön megjavulok. De hát
faluhelyen ez se megy olyan gyorsan.
Aztán, amikor már félig-meddig megjavultam, jött panaszra Varga Pista, a költő. Ez a vén
gazember meg erőnek erejével azt állította, hogy én minden este odaállok az ablaka alá, ahol a
falubeliek csizmáit foltozta, és beveretem vele a saját üvegablakát kaptafával, ráöltögetem a
nyelvem, őrá, aki az egész megyében leghíresebb csizmadia, holott egyetlen szavába kerülne az
urak előtt, és engem becsuknának a dutyiba... Ilyen csekélységen múlt az életem, mert a
rabságot ki nem bírnám, annyi szent.

Fizika7 Forgatónyomaték

Nagyon rövid ellenőrzés!

Kattints a linkre

Feladatlap

Informatika 8. Szövegszerkesztés

Feladat:

Másold le a szöveget a szövegszerkesztőbe, majd formázd meg az utastások szerint!

Rejtő Jenő

Pipacs, a fenegyerek

Első fejezet

Barátaim és tisztelőim általában hülyének tartanak. Nem vagyok elmeorvos, tehát nem tudom ellenőrizni őket. De, még ha elmeorvos lennék, akkor is kétséges, hogy egy hülye orvos önmagáról megállapított diagnózisa bizonyító erővel bír-e? Az ilyen kérdéseket leghelyesebb, ha az ember még a regény elején tisztázza az olvasóval.

Barátaim és tisztelőim az életmódom miatt vélnek kissé hibbantnak.

Ugyanis a legritkább esetben tudom délután, hogy hol fekszem le este, és felkelek-e egyáltalában reggel. Az igaz, hogy mint hajófűtőnek és csavargónak alig van esélyem arra, hogy választmányi tag lehessek valamelyik tiszteletre méltó egyletben, viszont még soha életemben nem unatkoztam, és ez idén csak kétszer voltam beteg; először könnyebben, amikor fejbe ütöttek, másodszor súlyosabban, mert hasba szúrtak.

Különben jól vagyok.

...

Pipaccsal csak később kerültünk össze. A ceyloni nagy karanténban találkoztunk először. Én ápolt voltam, ő sírásó. Akkoriban Rongy Aurél flottáján működtem mint fregattkapitány. Rongy marsall flottájához nyolc egység tartozott! Minden egység egy bennszülött kenuból állt. Rongy Aurél szorgalmas és tekintélyes rabló volt a Déli-tengeren, és beteglopásra specializálta magát. Ragállyal kereskedett. A bennszülöttek nem félnek a haláltól, s a legnagyobb szégyennek tartják, ha valamelyik családtagot a leprások szigetén tartják fogva. Rongy kapitány tehát, megfelelő honorárium fejében, a Gombház-szigetről leprásokat lopott, és flottájával hazavitte őket.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/01100/01173 )

Formátum

A lap mérete a szokásos (A5), a bekezdések sortávolsága másfeles

Az író neve: Balra igazítva, Arial, 18, aláhúzott, kék

A regény címe: Középre igazított, Arial, 18, dőlt, vörös

Fejezet: középre igazított, Times New Roman, 14, félkövér

szöveg: Sorkizárt, Times New Roman, 12

A szövegben előforduló nevek dőlt betűek legyenek!

A forrásmegjelölés Courier, 10, kék

Jó munkárt és szórakozást!

Informatika 6 szövegszerkesztés

Feladat:

Másold le a szöveget a szövegszerkesztőbe, majd formázd meg az utastások szerint!

Formátum

A lap mérete a szokásos (A5), a bekezdések sortávolsága másfeles

Az író neve: Balra igazítva, Arial, 18, félkövér, aláhúzott, kék

A regény címe: Középre igazított, Arial, 18, dőlt, vörös
A sorozatnév jobbra igazítva, Arial, 14, félkövér, kék

Fejezet: középre igazított, Times New Roman, 14, félkövér

szöveg: Sorkizárt, Times New Roman, 12

A szövegben előforduló nevek dőlt betűek legyenek!

A forrásmegjelölés Courier New, 10, kék

Rejtő Jenő

Járőr a Szaharában
(Világváros Regények)
1.

Puskin Mária Gottfried közlegény bevonulása a gondari Lafayette erőd helyőrségéhez, azt hiszem, örök időkre felejthetetlen marad a szemtanúk előtt. Negyven ujonccal együtt Oránban beöltöztették és útnak indították a Szaharába. Ám a vasúton elveszítette a sapkáját és mivel napszúrástól tartott, előkereste poggyászából a régi, civil fekete keménykalapját és így vonult végig szakaszával a gyanútlan őrvezető mögött Gondar főutcáján.

...

Az erőd-udvar közepére állították az ujoncokat. Itt egy arra siető, jóindulatú káplár leütötte fejéről a kalapot, rálépett, felhúzta térdéig és továbbment. Puskin Mária Gottfried ezen nagyon csodálkozott, de senki sem törődött vele. Az egyenlítőnél fásulttá tesz mindenkit a katona-élet. Mint örök bura, állandó porfátyol borul a város fölé, roppant forróság feszíti a levegőt és dermesztő éjszakai lehűlések, legyek, rovarok, tomboló orkánok, továbbá Gouron őrmester teszik elviselhetetlenné Gondarban az életet.

A port, a forróságot, a dermesztő lehülést és a tomboló vihart úgy, ahogy megszokják előbb-utóbb az emberek, de Gouron őrmester folytonos jelenléte a legszívósabbakat is rendkívül megviseli. Pedig így első látásra aránylag nyájas embernek tünt. Mosolygott és biztatóan üdvözölte a kiképzésre érkező ujoncokat:

- Halló fiúk! Én vagyok Gouron atya! Itt olyan dolgotok lesz, mint otthon!

- No hála Istennek! - szólalt meg elégedetten Puskin Mária Gottfried. - Nálunk otthon igen jó családi életet éltek.

Az őrmester arca egy másodpercre elsötétedett, mint a mező, ha gyorsan haladó felleg siet át a nap előtt, egy különben derűs nyári délutánon. De azután ismét mosolygott.

- Ki szólt közbe? - kérdezte atyai érdeklődéssel.

- Én - felelte mintegy dicsekedve a tájékozatlan ujonc.

- Úgy?! Maga volt?! - mondja az őrmester örvendezve. - Hogy hívják?

- Puskin Mária Gottfried.

- A testvéreit ne említse. Csak a maga neve érdekel.

A hosszúarcú ujonc előre jött egy lépést és bal kezének tenyerét nyájas, elnéző mosollyal az őrmester vállára helyezte, azután így szólt:

- Gottfried, Mária és Puskin kizárólag az én nevem.

- Igazán? - érdeklődött elragadtatással az altiszt.

- Hát persze! - kiáltotta lelkesen az ujonc és úgy látszott, hogy nyomban összecsókolóznak, táncraperdülnek, vagy más hasonló módon vezetik le féktelen rokonszenvüket.

Ekkor azonban végetért a bohózat és következett a tragédia. Az őrmester olyan rémületes férfisikollyal, mint akit találat ért, elkiáltotta magát:

- Vigyázz!

A város tájékozatlan lakossága, amikor az őrmester először vezényelt „vigyázz”-t Gondarban, sietve felkereste a földalatti helyiségeket, mert mindenki azt hitte, hogy a háromnapos lég­védelmi gyakorlat kezdetét jelzik a szirénák.

Az udvaron tartózkodó katonák a szörnyű üvöltésre dermedt állásba ugrottak. Viszont Puskin Mária Gottfried összecsapta a kezét és így kiáltott:

- Szent Isten, ez rosszúl lett!... Vizet!

Az őrmester ijesztő arccal egészen eléje lépett:

- Nem hallotta, hogy vezényeltem?

- Ez vezénylés volt? - csodálkozott vidáman a hosszúarcú ujonc. - Van egy nagybátyám Thunban, az akkor csinál így, ha rájön az asztma.

- Ujonc! Hogy áll itt? Vigyázz! Hátra arc!

- Hagyjuk ezeket - felelte idegesen, - Majd ha jön az ellenség, akkor egzecirozok! Gyerekek vagyunk, kérem?... Halló, főhadnagy úr!

Egy arra siető alezredesnek intett az ujjával.

Az őrmester arca piros lett, azután ibolyaszínű, majd teljesen sötétbordó és a szemét könnyű fátyol homályosította el. Egy másodpercig komoly életveszélyben forgott. Az alezredes hökkenten megállt és odanézett.

- Kérem, főhadnagy úr, itt az altiszt olyan hangon beszél...

- Maga az ujoncokkal érkezett, mi? És nem állt kiképzés alatt?

- Ez most nem fontos... Azt akarom mondani...

- Hallgasson!

Az alezredes úgy nézett rá, mint egy ötlábú borjúra. Ilyent még nem látott. Szinte szelíden mondta:

- Maga nagyon szerencsétlen lesz itt ezzel az egyéniséggel. Mi volt maga civilben?

- Tőzsdei megbízott egy bank szolgálatában. A hadnagy úr mi volt civilben?

- Katona - felelte lesújtó hanglejtéssel az alezredes. - Hogy hívják?

- Puskin Mária Gottfried... és most már bevallom, hogy az Iván nevet is viselem - tette hozzá lesütött szemmel, mert maga is érezte, hogy ez már túlzás.

Az alezredes tanácstalanúl nézett végig a hosszúarcú, pamacsbajuszú, pápaszemes kis­polgáron, azután vállat vont és az altiszthez fordult:

- Őrmester! Tekintettel lesz arra, hogy ez az ember egy szokatlanul megrögzött civil és mivel ki­képzés előtt áll még, büntetés helyett részesítse szemléltető oktatásban a katonás visel­kedésről.

Az alezredes elment. Gouron őrmester meghúzogatta hiúz bajuszát, vastag nyaka előregörbült és néhány másodpercig szuggesztíven nézte Puskin Mária Gottfried - sőt Iván - cipőjét. Azután így szólt:

- Most maga szemléltető oktatásban részesül majd. Ez úgy történik, hogy én itt az árnyékban oktatom az ujoncokat, maga meg ott a napon áll és szemléli. Ha elmozdul, akkor vasra veretem, maga vizenyős agyú, mélabús teve.

(Forrás: http://www.mek.oszk.hu/12600/12616/index.phtml )

Formátum

A lap mérete a szokásos (A5), a bekezdések sortávolsága másfeles

Az író neve: Balra igazítva, Arial, 18, félkövér, aláhúzott, kék

A regény címe: Középre igazított, Arial, 18, dőlt, vörös
A sorozatnév jobbra igazítva, Arial, 14, félkövér, kék

Fejezet: középre igazított, Times New Roman, 14, félkövér

szöveg: Sorkizárt, Times New Roman, 12

A szövegben előforduló nevek dőlt betűek legyenek!

A forrásmegjelölés Courier New, 10, kék

Jó munkárt és szórakozást!